Pillantás a kristálygömbbe

Beszélgetés Mark Morrison trendkutatóval
A legtöbb ember kíváncsi, és szeretné megismerni a jövőt. Mindenkit érdekel, hogyan alakul a holnap. A kérdéseknek, amelyekről Prof. Dr. Cséfalvay Zoltánnal beszélgettünk, nemcsak társadalmi és gazdasági vonatkozásai vannak, hanem a mindennapokat is érintik. A mikro és makrogazdasági szinten bekövetkező változások felmérése érdekében Mark Morrison jövőkutató véleményét is kikértük.

Morrison úr, a globalizációt sokan a XXI. század egyik legfontosabb kihívásának tartják. A múltban számos globális trendnél fi gyelhettünk meg pozitív változást – számíthatunk rá, hogy megváltozik majd az emberiség felelőtlen fogyasztói magatartása is?

Mark Morrison: A fogyasztói magatartás folyamatosan változik. A globalizáció mint világtrend kapcsán egy érdekes jelenséget figyelhetünk meg: egyre jobban összefonódik a regionalizációval. Az emberek a globális termékek vásárlásánál is egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a méltányos termelési módszerekre, a környezetvédelemre, és – ez különösen fontos – egyre jobban keresik a helyi termékeket. A fogyasztók ma már beleszólást igényelnek a termék előállításának módjába, és szeretnének tudatosan dönteni ahelyett, hogy a vállalatok ajánlásaira hagyatkoznának. A globalizáció gazdasági dimenziója a társadalom egyre több területére is kihat: az oktatási rendszerre, a fogyasztásra, a tömegtájékoztatásra, a privát szféránkra és emberi kapcsolatainkra. A világ kulturális szempontból egyre sokrétűbb lesz.

A globalizáció világában is mindenkinek meg kell találnia a maga helyét. E tekintetben éppen változást tapasztalunk: az egyének közösséget keresnek maguknak, és újradefiniálják önmagukat. Hogyan működhet együtt az egyének társadalma az új értelemben vett közösséggel?

M. M.: Mi is látjuk, hogy kibontakozóban van a „mi” új kultúrája. Ha valaki mindig csak magára gondol, előbb-utóbb kikopnak mellőle az emberek. Különösen a nagyvárosokban élőknek van igényük arra, hogy beszélgessenek, és időt töltsenek egymással. A legszembetűnőbb példája ennek a megosztáson alapuló gazdaság trendje, például a közösségi autóhasználat, a teleautószolgáltatások és a lakásmegosztás elterjedése.

Tekinthetjük-e a jövő új lakáskoncepciójának a lakásmegosztást?

M. M.: Ezt ma még nem jelenthetjük ki, de mindenképpen iránymutató arra nézve, hogyan élünk majd egy individualizált világban, miközben az anonimitás is csökken. Különösen a nagyvárosokban figyelhető meg az a trend, hogy az emberek közösen használnak bizonyos helyiségeket vagy például közösségi kerteket gondoznak. Ezekkel a megoldásokkal mindenki létrehozhat magának egy teljesen egyedi, saját világot, de közben nem zárja ki a beszélgetések és találkozások lehetőségét.

Vagyis azt állítja, hogy egyre figyelmesebbé válnak az emberek?

M.M.: A figyelmesség egyfajta relatív egoizmusként is felfogható. Mindenkinek az a fontos, hogy elsősorban neki legyen jó. Bonyolult korunk olyan sokféle kihívást támaszt, hogy először önmagunkat kell megtalálnunk. Ebben nagy segítség a figyelmesség. Ha megtaláltam önmagamat, könnyebben lépek kapcsolatba a környezetemmel. Hiszen az igazi figyelmesség a külvilág felé csak akkor lehetséges, ha az ember önmaga felé is figyelemmel fordul. Korábban az emberek beleszülettek egy adott közösségbe, és azon belül kellett kialakítaniuk egyéniségüket. Ma pont fordítva van: egyéniségként születünk, és hosszabbrövidebb időre közösségeket keresünk magunknak.

Talán ez az oka annak, hogy életpályánk számos kerülőútról és újrakezdésről tanúskodik. Ez az önéletrajzoknál is megfigyelhető? Hogyan hat ez a munkaerőpiacra?

M.M.: Ma az embereknek valóban több életszakaszuk van, amelyek igen különböző kihívásokat és elvárásokat támasztanak. A XXI. században a munka világa sokféle tehetséget kíván meg. A kreatív alkalmazottaknak például már nemcsak egy végzettségre vagy egy adott képesítésre van szükségük az érvényesüléshez, hanem sokféle készséggel kell rendelkezniük. Például egy személyben kell grafi kusnak, webfejlesztőnek és szociológusnak lenniük. Az ilyen életrajzok jobb esélyeket biztosítanak a munkaerőpiacon mind az első állásukat keresők, mind az idősebb munkavállalók számára. A piacok egyre nagyobb innovációs erőt igényelnek, ezért olyan munkatársakra van szükségük, akik képesek hálózatban gondolkodni. A startupok egyre gyakrabban helyezik innovációs nyomás alá a hagyományos vállalatokat és ágazatokat, mivel rendkívül sokféle háttérrel és életrajzzal rendelkező munkatársat foglalkoztatnak.

Az imént említette a közösségi autóhasználatot. A mobilitás természetesen igen fontos téma számunkra. Milyen fenntartható koncepciókat lát az autóiparban?

M.M.: A közösségi autóhasználatot mindenképpen észszerű kiegészítő mobilitási lehetőségnek tartom, különösen a városokban. A közösségi autóhasználat rendszerváltást hoz az egyéni tulajdonon alapuló autópiacon: a birtoklást a járművek esetenkénti használata váltja fel. Ugyanakkor az önvezető autók innovációs területét még izgalmasabbnak gondolom, amely kapcsán a következő fő kérdésre kell választ adni: hogyan vehetjük rá az embereket arra, hogy ne csak rövid, hanem hosszabb távokon is használják az önvezető funkciót. Ez esetben ugyanis jelentősen tehermentesülne a közlekedési rendszer. Ezenkívül általánosságban is el kell gondolkodnunk azon, hogyan működhet a jövőben a mobilitás a városokban. Föld alatti úthálózattal például nagymértékben csökkenthető lenne a felszíni közlekedés zsúfoltsága a városokban. De akár teljesen új városok is létrejöhetnének! Az autóipar erősen függ a vásárlók elvárásaitól, a különböző életszakaszokban ugyanis eltérőek az igényeink. Aki például családot alapít, annak valószínűleg autóra is szüksége lesz. A kérdés csak az, hogy feltétlenül kell-e birtokolnia is a járművet. Az új helyzethez új infrastruktúrára és üzleti modellekre lesz szükség. Ebben a folyamatban biztosan fontos szerepet játszanak majd a hagyományos autógyártók is.