A nagy korszakváltás

„Az egyetlen állandó a változás maga” – mondta Hérakleitosz. E gondolat inspirálta a jövőt fürkésző beszélgetésünket Prof. Dr. Cséfalvay Zoltánnal, Magyarország OECD és UNESCO nagykövetével, aki a gazdaság, az ipar és ezzel együtt a társadalom átalakulásáról – ahogy ő mondja: a nagy korszakváltásról – mesélt.

A negyedik ipari forradalom zajlik. Nagykövet úr milyen dinamikákat említene, amelyek a korábbi ipari forradalmak során és ma is tetten érhetők?

Prof. Dr. Cséfalvay Zoltán: Tény, hogy az ipari forradalmak mozgatórugóját mindig egy-egy korszakalkotó találmány jelentette. Az első ipari forradalom során az állati és az emberi fizikai erőt kiváltották az első gőzgépek. Majd a taylorizmus, a futószalagos gyártás korát ismét új termelési módszerek elsajátítása jellemezte. Ezt követően az informatikai rendszerek megjelenésével beköszöntött a számítógépekkel integrált gyártás, a harmadik forradalom. Ma, az ipar 4.0 korszakában pedig az intelligens gyár, a Smart Factory megvalósításával ismét új perspektíva nyílik. Ennek alapját az internet, valamint a rendszerek és gépek hálózatosodása képezi. Jelenleg a „dolgok internetének” elterjedése történik, ami annyit tesz, hogy lehetővé válik a digitális és a fizikai, tárgyi világ összekapcsolása. Az ipari forradalmak természetükből fakadóan szükségszerűvé teszik az ember technológiai, gazdasági változásokhoz való alkalmazkodását, egyúttal pedig nagy innovációs potenciált rejtenek az egyén számára is.

Ez az átalakulási folyamat nyilvánvalóan nem konfliktusmentes, és újfajta érzékenységet kíván. Milyen új készségekre, kompetenciákra van szükségünk, és milyen lehetőségek előtt állunk?

Cs.Zs.: Újfajta tudásra kell támaszkodnunk, amihez digitális kompetenciára, a megújulásra való készségre, rugalmasságra és nyitottságra is szükség van. Gondoljunk bele: a gyáripar megjelenésekor meg kellett tanulniuk az embereknek nyolcórás munkarendben gépeket kezelni. Újfajta szabályokhoz kellett alkalmazkodniuk, ami teljesen új tudást, készségeket és szemléletmódot követelt meg a jobbára földműves közösségektől az éppen kialakuló iparba átlépőktől. Mindig akkor zajlott sikeres ipari forradalom és hangsúlyos átalakulás, amikor az innováció nyitott volt, azaz nem csupán a laboratóriumokban dolgozó fehér köpenyesek érvényesülhettek benne. Ma ez is változik: ami korábban kizárólag a kutatóintézetek és nagyvállalatok privilégiuma volt, az megnyílik a magánszemélyek és a kisvállalkozások előtt is, lendületes növekedési és fejlődési potenciált rejtve magában.

Ön hogyan írná le az említett nyitott innováció hatására a gazdaságban manifesztálódó folyamatokat?

Cs.Zs.: Lényeges mozzanat, hogy a kommunikáció már nemcsak emberek között, hanem emberek és gépek, sőt gépek és gépek között zajlik. Az új technológiák mellé felzárkózik még számos nagy jelentőségű változás, ami a gazdaság egészét is gyökeresen átalakítja. Új gazdaságszervezési elvek jelennek meg, nevezetesen a platformgazdaság, melyhez kapcsolódóan új fogyasztási minták alakulnak ki, mint a megosztásra épülő gazdaság. Új foglalkoztatási modellek dominálnak, és természetesen új generációk kapcsolódnak ezekhez a folyamatokhoz. Az új technológiák ígérete szerint nincs már szükség hosszú értékláncokra, akár a fogyasztó közvetlen közelében is végbemehet a gyártás.

A platformgazdaság kifejezés tehát egyszerre takarja a kereslet újfajta elérését és a megváltozott fogyasztói magatartást is?

Cs.Zs.: Az új gazdaságszervezési irányt a „Kapcsold össze, és uralkodj!” elve határozza meg. Nagy korszakváltásról beszélek azért is, mert a digitális gazdaságban megjelenő különböző platformok – nagy adatbázisok és kifinomult algoritmusok segítségével – a keresleti és kínálati oldalon is egy-egy felhasználói hálózatot nevelnek fel. Ennek egyik legfőbb következménye, hogy a tulajdon helyett a használat kerül előtérbe, az ipari termék helyett pedig a szolgáltatás. Így megtörténik a transzformáció: amit mi klasszikus ipari terméknek gondolunk, az egyre inkább szolgáltatássá válik. Óriási adatbázissal dolgozó szolgáltatóplatformok jönnek létre, amelyek lebontják a piacra való belépés feltételeinek korábbi korlátait. Ma már egy jó szolgáltatásötlettel szinte bárki pillanatokon belül milliós felhasználói hálózatot tud létrehozni. A kereslet és a kínálat közé – a vállalatok helyett – egy közvetítő közegként működő platform ékelődik be, amelynek szolgáltatásai egy mobileszközzel könnyedén és bárhonnan elérhetők. A szállásadás területén, a kereskedelemben, a vendéglátásban, de a közlekedésben és a pénzügyi szektorban is tetten érhető ez a tendencia.

Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy az ötletek korában élünk?

Cs.Zs.: Igen, hiszen ma nyitottabb, gyorsabb és „demokratikusabb” az innováció, a jövőben pedig még inkább azzá válik. Kéthárom kreatív fiatal egy-egy jó ötlettel, jó digitális technológiai megoldást alkalmazva, támogató ökoszisztémában, egy start-up-céggel szinte egyből kijuthat a világpiacra, ez pedig erősebb dinamikát ad a gazdaságnak is.

Ezzel a folyamattal egy időben a generációk munkaerőpiaci helyzete is változik. Milyen foglalkoztatási következményekkel kell számolni?

Cs.Zs.: A Z generáció már a digitális korban született, az új eszközökkel együtt nőtt fel: a korlátlan és mobil kommunikáció világában él, és ez az elvárása a környezete, a munkahelye felé is. A jövő a digitalizációé és az automatizálásé, de csak egy bizonyos szintig. A robotika korában mindig lesz két terület, ami csak az embereké marad: az egyik a kreatív, a másik a társadalmi intelligencia. Lehetséges, hogy az ügyvédeknél a periratok előkészítése digitálisan zajlik majd, de amikor személyközi kapcsolatokra épülő döntéseket kell hozni, ott nagy szerepet kap az ember. A gyógyászatban a diagnosztizálásnál is digitális eszközök adnak pontos képet, de amikor kezelésről, bizalmi kérdésekről van szó, ott az orvos tapasztalatára, társadalmi és érzelmi intelligenciájára van szükség. Ezt a változást megélhetjük úgy is, hogy végre azzal foglalkozhatunk, ami csak a miénk, ami minket emberré tesz.